Aki a címből következtetve egy hosszú nyomozati munka eredményeképp feltárt, a média számára még teljesen ismeretlen, ámde ütős ügy nyilvánosságra hozatalát várta, azt el kell keserítenem: nem lesz Johny Gold szuperkoncert a közelgő kormánypárti tüntetésen, és Szintiboy sem fog gospeleket énekelni OV magasztalására, a csepeli Kisboldogasszony templom vasárnapi istentiszteletén.
Mindössze annyi történt, hogy pár napja - hosszú kihagyás után - az MR2 online adása landolt a winampomban. Mondhatni régi jó barátként üdvözöltem a csatornát, épp ezért elsősorban mély megdöbbenéssel, de főként átható undorral gondolok vissza arra, ami fogadott.
A rádió 2007-es megújulásakor engem is elsodort a fiatalok köztudatába szélviharként berobbanó közszolgálati média ereje. A közösségi műsorszolgáltatás hagyományait pofátlanul felrúgva valami újat, és merészet mert mutatni a célból, hogy elérjen minket, fiatalokat. Tette mindezt úgy, hogy [bármit is állított még ORTT-s korában (azóta - a közmédia elbulvárosodását egy szó nélkük tűrő - NMHH-t vezető) Szalai Annamária] közben tökéletesen teljesítette eredeti célját: a friss, üde, és minőségi magyar zenei kultúra széles körben való terjesztését. Sőt, talán a létező leghatékonyabb módszerrel dolgozott, ugyan is a hallgatottsága rendkívül rövid idő alatt a sokszorosára nőtt.
A rádió sorsának alakulását innentől nem firtatnám, egyrészt mert az életmódomban beállt meredek változásoknak köszönhetően egy idő után nem hallgattam tovább, másrészt mert nem erről szól a bejegyzés, harmadrészt mert bárki utánajárhat, ha érdekli a dolog.
Ami miatt eme kellemes januári estén "tollat ragadtam", az nem más, mint hogy a pár másodperces bufferinges formalitásokat letudva nem egy jó kis könnyűzenei aktuálsláger csendült fel szerett kis adómból, hanem egy autotune-olt, igénytelen, jellegtelen tákolmány. Igen, kedves olvasóm, ez az ami engem ennyire végletesen feldühített.
Az autotune egy olyan (többnyire) utólagos korrekciós módszer, amivel mesterségesen manipulálható a kiénekelt hang. Kis korrekció esetén tökéletesít, komolyabb korrekció esetén teljesen mesterséges, számomra élvezhetetlen gépi robothangot eredményez. A működését tökéletesen bemutatta Szász Barna és TBG, Ács Dani énektudásával sarkítva az eltérést. Manapság egyébként az emberek többsége kapásból felismeri az - esetek nagyrészében nem is tagadott - autotune-t. Igen, kedves olvasó, a zenei piac a tökéletes őszinteség mentén halad a teljes rothadás felé.
Magát az autotune-t nem ítélem el. Jó volt pl. arra, hogy Cher 1998-ban, az akkor még titkos összetevőt bedobva óriási sikert arasson a Believe-vel, vagy hogy Kanye West egy egész generáció hangjává váljon. Jómagam viszont sokkal inkább el tudnám képzelni játékszerként, felhasználandó céltalan videók és zeneszámok készítéséhez, mintsem komoly, és a zenei színtéren figyelmet érdemlő potenciális módszertani versenyzőként. Elmagyarázom miért.
Bár sok évet zenéltem amolyan kötelező gyerekkori szabadidős tevékenységként, a hallásom sem rossz, sőt élvezettel szólaltatok meg nem egy hangszert, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mennyire távol állok attól a szinttől, ahonnan egy embert már zenésznek szokás/illik nevezni. Nem erőltetem a baráti összejöveteleken esetleg fel-felcsapó nótázásnál tovább mutató éneklést, nem állok neki erőszakosan karriert csinálni, meghagyom mindezt ezt azoknak, akik tehetségesek, akik időt/energiát nem kímélve gyakorolnak, akik ezt imádják és tudják is csinálni, akiknek ez az életük. Már kamaszkoromtól fogva abban a szerencsében volt részem, hogy ilyenek emberek vettek körül, bár sajnos közülük csak kevésnek adatott meg, hogy tudását a nagybetűs életben is kamatoztassa.
Autotune-al más lett volna a helyzet. Elég lett volna fiatalon nekiállni a célzott kapcsolatépítésnek, pár év múlva már mint egy jól feltőkésített, és bejáratott "brand" taroltam volna le a magyar zenei piac erre vevő közönségét. Vagy akár a nemzetközit. Mindezt érdemi munka nélkül, tehetség nélkül, utólagos korrekcióval. Ilyen ez a popszakma. Ezzel nem tehetünk semmit, csak hogy kijelentjük, és hangosan hitvallunk amellet, hogy az autotune-t használó zenész nem zenész, az ilyen módszerekkel nyomuló művész elítélendő. A jutubon diszlájkolandó.
Az MR2 Petőfi Rádión pedig semmi keresnivalója nincs. Őszintén remélem, hogy ez még nem jelentékeny része a magyar zenei kultúrának.
